Generációk → NoPa

Négy generáció ugyanarra a bugra néz

Ha ma bemész egy fejlesztői csapathoz, jó eséllyel nem egy generáció ül a gépek mögött, hanem legalább három–négy. És bár mind ugyanarra a Jira-ticketre vadászik, egészen máshogy állnak neki a munkának.

Nézzük végig, hogyan jutottunk el a „mindent kézzel írok”-tól odáig, hogy „megmondom a botnak, mit írjon”.

X – „Mindent kézzel írok”

Az X-es fejlesztő a csapat „ősforrása”.

Még emlékszik, amikor a kódot floppyn vitték haza.
Tudja, mi az, hogy IRQ, COM port, és azt is, hogy miért nem jó ötlet éles szerveren rm -rf /-et futtatni – mert látta.

Nála a fejlesztés:

szerkesztő: valami, amiben nincs autocompletion,
dokumentáció: „RTFM – ja, hogy az a könyvespolcon van, papíron”,
verziókezelés: „másold át egy projekt_vegleges2_uj.zip-be, aztán jó lesz”.

A legendás mondat:

„Mi is megírtuk annak idején lib nélkül, ti is meg tudjátok.”

És amiért mindenki imádja: ha valami nagyon csúnyán elszáll, gyakran pont Ő az egyetlen, aki már látott ilyet 20 éve, és tudja, hová kell nyúlni.

Y – „Stack Overflow copy–paste”

A Y generáció (millennial) az, aki már internettel együtt nőtt fel, de a dial-up sípolása még a fülében cseng.

Nála a fejlesztési folyamat:

Hibaüzenet megjelenik.
Ctrl+C
Böngésző megnyit, Stack Overflow.
Első zöld pipás válasz: copy–paste.
„Ha működik, nem bug, hanem feature.”

Neki köszönhetjük, hogy:

a fél világ ugyanazokat a kódrészleteket használja,
és hogy egy csomó projektben máig van egy komment:
// this fix is from some StackOverflow thread, don't touch.

Ők voltak az elsők, akik tömegesen kezdtek el open source libeket használni, NPM csomagokat falni, és megtanulták, hogy ha valamit már megírtak, akkor azt nem kell újra feltalálni.

Z – „ChatGPT + microservice”

A Z generáció fejlesztői már úgy érkeznek a piacra, hogy:

a monolit számukra inkább történelmi érdekesség,
a „microservice” szó hallatán pedig rögtön kérdezik: „hol a k8s cluster?”.

Náluk a tipikus workflow:

Spec elolvasása közben már nyitva van a ChatGPT / AI copilot.
Első kérdés: „írj egy alap skeleton kódot erre a service-re”.
Második kérdés: „írj hozzá unit tesztet is, légyszi”.

Nem azért használják az AI-t, mert nem tudnák megírni a kódot – hanem mert:

gyorsabban tudnak iterálni,
kevesebb idő megy el a „boilerplate szenvedésre”,
és így több energia marad arra, ami tényleg érték: domain megértés, architektúra, integrációk.

Ők azok, akik természetesen mondják, hogy

„Majd megkérdezem a ChatGPT-t, hogy hogy nézzen ki a migráció, aztán finomhangolom.”

Alfa – „Megmondom a botnak, mit írjon”

Az Alfa generáció most még sok helyen tablettel a kezében rohangáló gyerek, aki:

két évesen már tudja, hol van a YouTube ikon,
öt évesen már jobban swipe-ol, mint bárki a családban.

Ha Ők fejlesztők lesznek, nagyon valószínű, hogy:

nekik a kódolás nem feltétlenül karakterek egymás után gépelését jelenti,
hanem szándék megfogalmazását:
„Ezt a rendszert szeretném, ilyen szabályokkal, ilyen határokkal, ilyen jogokkal – csináld.”

Az Alfa fejlesztő már nem biztos, hogy egyesével írja a függvényeket. Inkább:

megadja az üzleti logikát, a szabályokat, a korlátokat,
a generatív eszköz pedig megírja, kiteszteli, konténerbe rakja, és beköti a monitoringba.

Az ő kihívásuk nem az lesz, hogy „melyik frameworköt válasszam”, hanem az, hogy:

jól írjanak le követelményeket,
értsék a felelősségi határokat,
tudják kontrollálni és ellenőrizni a gép által gyártott megoldást.

És mit kezdjünk ezzel a mindennapokban?

Az egész generációs mém akkor működik igazán, ha nem csak röhögünk rajta, hanem látjuk benne a csapat erejét is:

Az X hozza a tapasztalatot, a „már háromszor felrobbant a szerver, negyedszer nem fogjuk ugyanott elrontani” tudását.
A Y tudja, hogyan kell gyorsan építeni kész elemekből, libekből, szolgáltatásokból.
A Z magától értetődően hozza be az AI-t, automatizmust, CI/CD-t, microservice-t.
Az Alfa pedig a jövőben azt a gondolkodást, hogy a kód már „csak” melléktermék, a valódi érték a jó kérdésfeltevés és a jó szabályrendszer.

Ha egy projektben mind a négy szemlélet jelen van, és nem egymást akarják meggyőzni, hogy „az én időmben ez jobban ment”, hanem összerakják, amijük van, akkor:

stabil lesz, mert X látja az évek óta ismétlődő csapdákat,
gyors lesz, mert Y tudja, mit nem érdemes nulláról írni,
modern lesz, mert Z behozza az új toolingot és AI-t,
és jövőbiztos lesz, mert az Alfa-szemlélethez igazítjuk az architektúrát: gépeknek is érthető, embereknek is kontrollálható.

Zárás: nem a generáció számít, hanem hogy együtt tudtok-e röhögni a mémeken

Lehet, hogy te épp az X és Y határán billegsz, vagy papíron Z vagy, de a lelkedben még mindig Stack Overflow-válaszokat gyűjtesz. Teljesen mindegy.

A lényeg, hogy:

ne szégyelld, ha AI-t használsz – a lényeg nem az, hogy ki gépeli be a pontos szintaxist,
ne nézd le azt, aki „még könyvből tanult C-t” – lehet, hogy épp az Ő félmondatán múlik, hogy nem száll el terméked,
és ne add fel a tanulást: ma a botnak mondod meg, mit írjon, holnap viszont neked kell elmagyarázni, miért nem így kellett volna.

Addig pedig nyugodtan használd a memét:

X: „Mindent kézzel írok”
Y: „Stack Overflow copy–paste”
Z: „ChatGPT + microservice”
Alfa: „Megmondom a botnak, mit írjon”

…és tedd ki a csapat Slack-jére. Ha mindenki magára ismer benne egy kicsit, jó helyen dolgozol.

Ha te naprakész X generációs vagy [ XZ fejlesztő ] írj ránk 😉

jahhh ezt is AI írta csak elolvastam ne hibázzon 😄😄😄😄😄

Generációk